Kettő, cirka két éve nem írtam a blogra. Mondhatjuk úgy igazából, hogy az elmúlt 3 év volt sűrű nagyon és mintha egy kicsit kezdenének a dolgok könnyebben menni.
Lássuk csak mi történt az elmúlt években:
1, Bendegúz megszületett 2015-ben 10 órás vajúdás után. Túléltük a kezdeti nehézségeket, bizonytalanságokat, egy-két álmatlan éjszakát, rájöttünk milyen az élet egy gyerekkel. Figyelemmel kísértük a fejlődését, azt, hogy egyik pillanatról a másikra felült, felállt, elindult. Átvészeltük az első betegségeket, kúpozást, hőmérőzést ( 😒 ), egy nem túl kompetens gyerekorvost és védőnőt, a gyerekorvost lecseréltük a folyamatos hülyeségek és engem ért vádaskodások miatt és amiatt, hogy sosem tudta, mi a helyzet igazán a gyerekkel. A védőnő helyett lett egy másik, egy profi, aranyos kedves, egy olyan, aki nem dohányfüstös szaggal fordul a gyerekhez és nem előtte dohányzik, hanem példát mutat és segít.
2, 2017-ben -2 év és 1 nap különbséggel- megszületett Ricsike 7 órás vajúdás után, így Benike kapott egy kis öcsit. A második terhességem szintén problémamentes és zavartalan volt, gyorsan elment a 9 hónap, és sokkal nagyobb hasam volt, mint Benivel, de Ricsike is nagyobb, husibb volt. Itt már rutinosabb voltam a kórházban is, minden gyorsabban, könnyebben ment, a baba is másabb volt, hamarabb el kezdett enni, kiegyensúlyozottabb volt, a tapasztalatnak hála, tudtam, hogy mit kell csinálni.
Benike elég féltékeny volt, nem értette, miért nem teszem le a babát, miért etetem annyit, minden akkor kellett neki, amikor a babát épp etettem volna vagy vele foglalkoztam volna, éjjelente ő sokat hisztizett ( a baba igazából csak kb. kétszer, ha enni kelt fel ), és kezdetben elég fáradtak voltunk, és akkor nem láttam a fényt az alagút végén, csak annyit tudtam, hogy bele kell állnom és csinálnom kell, mert csak így fog menni. Aztán olyan két hónap után könnyebb lett, összerázódtunk, tologatta a babát, megszerette és most már el se tudja képzelni, milyen volt neki előtte a baba nélkül. Most már együtt játszanak, nevetnek, tologatja az öccsét itthon tolikocsival, eteti, szokott segíteni pelenkázni, bekenni az öccsét krémmel.
3, Benike óvodáskorba lépett. Elvergődtünk a szobatisztaság rögös útján, és hihetetlen, hogy a gyerekre már nem kell pelenka és kis boxerben feszít.
Beszél...fecseg, kioktat, elzavar, magyaráz, énekel, mesél :) Ezt se tudtam volna elképzelni 3 évvel ezelőtt, mikor még olyan csöpp baba volt. Mindig meglep, miket tud, hogy milyen szép hosszú mondatokban fejezi ki magát, kezd látni logikai összefüggéseket, magyarázatokat. Van önálló véleménye, akarata, tud morcos, mérges, hisztis lenni, ugyanakkor segít, vigasztalja az öccsét, puszilgat, mondja, hogy szeret és ragaszkodik. Az óvodai reggelek még zötyögősen mennek, de azért szeret ott lenni. Van úszás, torna, járnak színházba, holnap állatkertbe mennek.
Úgy érzem, sikerült jó óvodát és óvónőket választanom és úgy tűnik, végtelenül türelmesek és elfogadóak (Benike is egy egyéniség).
4, A férjem sikeres a munkájában, a munkahelyén előrelépett és most ő is vezet egy kis csapatot. Részt vesz nagyon sok futóversenyen, félmaratonokon, 30km-en, terepversenyeken, hajnali és éjszakai futásokon, Spartan Race-n, jó eredményeket fut, és volt olyan verseny, ahol 3. helyezést is elért. Benike kifejezetten élvezi ezeket a versenyeket, van, hogy ő is fut kis távokon.
5, Ricsike is egy édes pofa, nyugisabb, mint Benike. Nem annyira sírós, morcos, mint Beni volt annak idején, nyugodtan alszik, békésen, könnyű hálistennek elaltatni, gyorsan megy. Egyszerűbb volt kiismerni őt, mint második gyereket, bár ugye a gyerekeinket sohasem ismerhetjük meg igazán, mindig tudnak valami újat mutatni, újat adni.
Sokat tanul a bátyjától, gyorsabban is fejlődik, kb. az első szülinapja óta jár és nagyon gyorsan stabil járóvá fejlődött. Bemegy a fürdőbe, felmászik a sámlira a mosdóhoz, hogy kezet tudjon mosni. Ért nagyon sok utasítást, a tiltást is, sír is ilyenkor. Kis husibogyó, általában jó a kedve, vigyorog, jó az étvágya, kis tömzsi baba, van benne anyag :) Nagyon tud örülni a családnak, amikor az apja hazajön, fut elé és átöleli a lábait, integet neki reggel az ajtóban. Jó nézni, ahogy a bátyjával ölelgetik, szeretik egymást, Beni védelmezi.
Mint korábban írtam, nem fogok áttérni kismama blogra, de ennek a pár dolognak elmesélése azért mégis hozzátartozott, hiszen ezek határozták meg az elmúlt 3 évemet. Mivel Beni oviba jár, most kicsit több időm van napközben, hogy olvassak, gondolkodjak, elmélkedjek, így jött újra az ötlet, hogy folytatni kéne a blogot. Az is adott egy lökést, hogy Benike egyik óvodás társának anyukája 3 gyerek mellett ír egy remek blogot, és nekem is számtalan írnivalóm lenne, amit megosztanék Veletek, így remélhetőleg a továbbiakban majd át tudom adni Nektek ezeket a gondolatokat is.
Első szusszra ennyi lenne, aztán a napokban jövök a következő bejegyzésemmel. :)
Szép vasárnapot Nektek! :)
.jpg)
