Most posztok tömkelegét fogom ontani magamból. Nincs kedvem nagyon készülni az államvizsgára, a teszteket átnéztem, de a tesztes oldal is néha behal, viszont hasznosat is szeretnék csinálni, ezért úgy gondoltam, folytatom soraimat, úgyis olyan ritkán írok, persze szeretném sűríteni.
"Sorozatom" harmadik részében az emberi kapcsolatokról lesz szó, haverokról, barátokról.
I. Menj fel a facebook-ra. Nézd át az ötvenezermillió "ismerősödet". Ott van Sanyi, meg Mari, akikkel a büdös életben nem beszéltél, osztálytársak voltatok talán hatodikban, semmi közös témátok sincs amúgy, mert ő mondjuk gépszerszámlakatos, te meg szakács vagy, ő Szegeden él, te meg Győrben, soha nem beszéltek és mindig felmegy az agyvized amikor a 70. Coelho idézetet posztolja ki egy nap. Szükséged van erre? Nem. Fogsz beszélni vele az elkövetkezendő 20-30-40 évben? Nem. Akkor töröld. Sokan azt a facebook törlést olyan halálosan komolyan veszik, és utána örihari, hasonlók, nem. Ez nem arról szól. Minek legyen ennyi ismerősöd, minek? Nézzünk egy kis statisztikát: amikor ha mondjuk reálisan nézed és ez tényleg így van (szerintem) egy embernek a facebookon átlagosan van 300 ismerőse. Ebből szerintem maximum egy évben és nagyon maximum kb. 100 emberrel beszélsz összesen, de rosszabb esetben 50-nel. Ezek után az átlag akikkel mondjuk tényleg úgy tartod is szorosabban a kapcsolatot 30 fő, akikkel, meg hetente vagy akár napi szinten beszélsz max 10-15-20 fő. De inkább 15 fő. Most akkor miért is van Neked szükséged olyan másik 200 ismerősre, akikkel soha nem is kommunikálsz? Akik segítségedre nem lehetnek, annyira nem is bírtátok soha egymást? Töröld őket, válogass. Biztosan azt gondolod, hogy én egy lelketlen, szívtelen vagyok, de tényleg nem látom az ilyesminek értelmét. Én mindig szeretettem átlátni a helyzetet, tisztán, felmérni az emberi kapcsolataimat, ami nem azt jelenti, hogy nem szeretném az embereket, de én is tudom, te is tudod, hogy igazából nem kell facebook az igazi barátságok meg-és fenntartásához.
II. Nézz szét az emberi kapcsolataidban!
Ugye vannak olyan emberek a környezetedben, akik csak akkor keresnek, ha valamire kellesz,jó vagy, segítség kell stb. De ha neked lenne jó akármi, vagy szükséged lenne egy beszélgetésre, tanácsra, vigasztalásra, ők nincsenek sehol. Hát nem érdekes? Vagy folyamatosan kihasználnak, hogy ez kell, az kell amaz kell, de azzal nem törődnek, hogy neked erre van-e időd/ nincs, hogy meg tudod-e oldani, de azért finoman követelik és bőven kapod a szemrehányásokat, ha valami nem sikerül vagy nem úgy. Kedves, nem? Ahelyett, hogy befogná, hogy te ezt vagy azt megteszed és megköszönné. Ismerős? Te is találkoztál már ilyen emberekkel ebben biztos vagyok. Esetleg rángatni akarnak ide-oda, szervezni helyetted az életedet, számonkérnek, holott semmi joguk nem lenne hozzá. Iktasd ki őket! Építsd le őket fokozatosan, ha észreveszik, hogy valami nem stimmel, akkor pedig mondd meg neki, mi volt a problémád!
III. Légy türelmes az emberekkel. Nekem is van olyan, hogy nagyon visszaszólnék valakinek, főleg ha már negyvenszer kérdezi meg ugyanazt. Megpróbálok ilyenkor nagy levegőt véve nyugodtan válaszolni, szűk szavakban, mert tudom, hogy másként nem menne, vagy az illető olyan értetlen, hogy agyf*szt kapsz tőle.
A masodik ponttal nagyon egyetertek. Nehez meglepni, leepiteni ezeket a kapcsolatokat, de utana sokkal jobban erzi magat az ember. Raadasul a szabadidejeben olyanokkal van, akikkel kolcsonos a baratsag, nem csak a kihasznalasrol szol.
VálaszTörlésSajnos csak most láttam a kommentedet, örülök, ha egyetértesz a második ponttal. Köszönöm, hogy olvasod a blogot! :)
Törlés